A filmtörténészek úgy tartják, hogy a film története ott kezdődik, amikor a Lumières-fivérek 1895 decemberében bemutatták az első mozgófényképet Párizsban. A szenzáció a mozgáson van, és nem pedig történetek elbeszélésén. Lumières-ék riportfilmjei után Georges Méliès volt az első, aki az első játékfilmeket, pontosabban az első fantasztikus filmeket és tündérmeséket leforgatta.

Azonban páran a Roundhayi kerti jelenet - re esküsznek, ami egy 1888-ban készült fekete-fehér kisfilm. Eadweard Muybridge 1878-ban Leland Stanford megbízásából 24 egymás mellé helyezett fényképezőgéppel fázisfelvételeket készített egy száguldó lóról, hogy megtudja, létezik-e olyan pillanat, amikor a vágtató ló mind a négy lába elemelkedik a földtől. A kísérlet felkelti Le Prince érdeklődését és elutazik Muybrudge-hez. Ez a találkozás megerősíti abban az elképzelésében, hogy egy olyan gépet kellene készíteni, ami egymaga képes gyors egymásutánban felvételeket készíteni. A találmánynak a „animated pictures” („megelevenített képek”) nevet adja. Így La Prince a mozgókép első, valódi feltalálója. Az általa készített mozgóképek („családi jelenet a roundhay-i kertben”, „forgalom a leedsi hídon”) a világ első filmjei. A gép azonban elveszett, mielőtt elterjedt volna a világban.

1894-ben New Yorkban Edison üzembe helyezi a kinetoscope-ját. Antomie Lumiere francia fényképlemez– és fotócikk gyáros meglátja az Edison-féle gépben az üzleti lehetőséget, ezért megbízza fiait (Auguste és Louis), hogy azt alakítsák át úgy, hogy a filmszalagot kivetítve egy időben egyszerre több ember is nézhesse azt. A Lumière fivérek 1895-ben tartják az első nyilvános vetítést és ezzel mint a mozgókép föltalálói bevonulnak a történelembe.

A film kezdeteikor még nem volt hang, így 1895-1926-ig a némafilmkorszakról beszélhetünk. A hang megjelenése nagy változást hozott, eleinte attól féltek a filmteoretikusok, hogy ezáltal a színházhoz fog közelíteni ez a művészeti ág, és hogy a legnagyobb jellemzőjét fogja elveszteni, mégpedig azt, hogy láttat. Természetesen tudhatjuk, hogy a hang megjelenése nem hozott negatív változásokat a hetedik művészet életében, a jól megválasztott hangzásvilág kiegészíti a filmet. Fontos, hogy a láttatás az elsődleges a filmben, tehát a hang megjelenése után is főleg a látványnak kell a művészi üzenetet hordoznia.

A Warner Brothers A dzsesszénekes című 1927-es munkájával vette kezdetét a hangosfilm korszaka. filmben a főszerepet Al Jolson fehérbőrű színész játszotta, akit négerre sminkeltek, mivel akkor még fekete bőrű színész nem játszhatott főszerepet. Így az 1927 és 1960 közötti időszakra a hangosfilm vált uralkodóvá a mozikban. Az 1920-as évek végére a film már három évtizedes tartalmas múlttal rendelkezett, így volt mi ellen lázadni és mit megújítani: ekkorra szépen kialakultak a film műfajai, stílusai, azok stíluselemei és közkincs lett az összes filmes elbeszélőforma. Ekkor a filmesek a történések pergésének, az idő természetes múlásának bemutatását élvezték, az idő megszakításának csak igen kezdetleges módjait ismerték és alkalmazták általában. Egészen az ötvenes-hatvanas évekig találkozhatunk megújítókkal, különféle irányzatokkal, akik a filmelbeszélés idejét újították meg, a beállításokon változtattak, vagy éppen addig szokatlan – olykor tabu – témákat jelenítettek meg a filmvásznon. Magyarországon elsőként a Fórum (jelenlegi nevén Puskin) mozit szerelték fel hangos vetítőgéppel 1928-ban. Az első magyar vonatkozású (német) hangosfilmet Mezőhegyesen forgatták 1928-ban. A forgatókönyvet Székely János írta.

• 1931-ben bemutatták Budapesten a Kék Bálványt Jávor Pál főszereplésével, az első magyarországi hangosfilmet. Ráfizetéssel zárt a film. Ezt követte Csortos Gyula és Kabos Gyula játékával a Hyppolit, a lakáj, amely már óriási kasszasikernek bizonyult.

• A Movietone eljárás elterjedt az 1930-as években. A lemezre történő hangrögzítés helyett szalagra vették a hangot. A kép és hangcsík itt még független egymás mellett a negatívon, de a másolás már együtt történik.

• A keverésnek köszönhetően a film összes hangja egyetlen hangsávba került.

• 1940-ben Walt Disney Fantázia című rajzfilmjében először használták a sztereó hangot.

• Luis Buńuel és Salvador Dalí – Andalúziai kutya, Aranykor (álom és szabad gondolattársítás adja a történetet, tudattalan tartalmakat próbálnak kifejezni, idő és tér szabad kezelése, ok-okozati összefüggések álomszerűen vannak megjelenítve, szimbólumok alkalmazása) 
• Orson Welles – Aranypolgár (addigi technikai eszközök, a flashback, az alsó- és felső kameraállások, a nagy látószögű optika, a sávos-foltos, szokatlanul irányított megvilágítás és a mélységélesség maximális kihasználása)
• a film noir irányzata – A film noir műfaja Amerikából ered, az elnevezés mégis francia (azaz fekete film), mert francia kritikusok foglalkoztak először komolyan ezekkel a munkákkal. A film noirok atmoszférája nagyon sajátos. Majdnem mind fekete-fehérben készültek, és sajátos kelléktáruk van. A klasszikus film noir egy bűnügyi történetet kapcsol össze a főhősre nézve romboló szerelmi történettel, és a két történet egymást motiválja. A kiinduló problémát háttérbe szorítja ez a filmtípus, a bűntény és a szerelem összekapcsolódik bennük. – pl. John Huston: Máltai sólyom (1941)
• Akira Kurosawa – A vihar kapujában (egy történet különböző nézőpontokból elmesélve)
• Alfred Hitchcock – Szédülés (Vertigo), Psycho (idő kérdésköre, közönségre való hatás – suspense)

Ebben az időszakban fontos hatást tett a filmekre, hogy a televízió elterjedt világszerte, és ehhez kellett alkalmazkodnia a filmeseknek. François Truffaut – híres francia filmrendező, a francia újhullám egyik legjelesebb képviselője – jegyzi meg ezzel kapcsolatban:„Én azt szeretném, hogy a filmet tátott szájjal nézzék.” Mivel otthoni filmnézés közben megszokták a nézők, hogy nem csak a filmre koncentrálnak, ezért kell hatásosabb filmeket készíteni a rendező szerint. További jellemzője ennek a korszaknak, hogy elterjedt a színes film is, illetve szétvált művészfilm és tömegfilm (műfaji film), tehát az igényes, művészi céllal létrehozott alkotások és a tömegnek szánt filmek (egy adott filmműfajt tökéletesen megvalósító alkotás).

A modern filmre jellemző:

• a lineáris elbeszélés széttöredezése
• a reflexiókkal, bonyolult időutazásokkal tarkított új elbeszélő formák
• az érzelmek túlsúlya
• a töredékesség a világképben, a filmképben, filmtérben és a filmidőben
• a klasszikus montázs tagadása (a hosszú beállításokban megfigyelhető a továbbélés)
• a véletlen központi dramaturgiai szerepe
• a valóságos dolgok negatívvá válása, a képzeletbeli pozitív beállítása
• a megkülönböztetés nélkül áramló képek
• az elidegenítő narrátor és a kamera jelenlétének állandó érzékeltetése jellemzik.

• Frederico Fellini: Nyolc és fél, Édes élet
• Jean-Luc Godard: Kifulladásig
• Michelangelo Antonioni: Nagyítás
• Stanley Kubrick: 2001. Űrodüsszeia, Gépnarancs
• Peter Greenaway: A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője; A rajzoló szerződése
• Huszárik Zoltán: Szindbád
• Luis Buñuel: A burzsoázia diszkrét bája
• Monthy Python: Brian élete, Az élet értelme
• David Lynch: Lost Highway, Mulholland Drive
• Quentin Tarantino: Ponyvaregény
• Emir Kusturica: Underground, Cigányok ideje, Macska-jaj
• Milos Forman: Tűz van, babám!, Hair
• Jirí Menzel: Sörgyári capriccio, Szigorúan ellenőrzött vonatok, Őfelsége pincére voltam
• Pedro Almodóvar: Az északi sarkkör szerelmesei, Beszélj hozzá!
• Danny Boyle: Trainspotting
• Jean-Pierre Jeunet: Amélie csodálatos élete
• Nyikita Mihalkov: Etűdök gépzongorára

A filmgyártásról

A filmgyártás az egész világon más rendszerben működik. Sok hollywoodi film 3D animációt, robottechnikát, CGI-t használ. A filmesek szakszervezetekbe tömörülnek, munkájuk igen jól szervezett, szerződéseikben előre meghatározott tiszteletdíjakat kötnek ki. Európában a filmművészet dominál és nem a filmipar. A fizetések sokszor nagyon alacsonyak, kis stábbal dolgoznak, a forgatási nyersanyaggal takarékosan bánnak.

A filmgyártás lépései 5 szakaszra bonthatók:

1. Forgatókönyv
2. Előkészítés
3. Forgatás
4. Utómunkálatok
5. Forgalmazás

Csoportosításuk

Már a filmtörténet kezdetén felmerült az igény arra, hogy a filmeket valamilyen szempont szerint csoportokba sorolják. Először az irodalmat hívták segítségül, és megszületett pl. a filmvers, a filmeposz, a filmdráma stb., azonban hamar rájöttek, hogy ez nem a megfelelő kategorizálási mód, mivel az irodalom anyaga a szöveg, a film viszont a látványon alapszik.

A mai napig nem sikerült olyan osztályozási rendszert kialakítani, amibe minden egyes film tökéletesen beilleszthető lenne. Van azonban néhány jó szempont:

1. Műfaj szerint

Például, hogy milyen hosszú a film, mi a film témája, helyszíne történése.

1. A rendező szándéka és a nézői elvárás szerint

A rendező szándéka és a nézői elvárás szerint kétféle filmtípust lehet megkülönböztetni: közönségfilmet és szerzői filmet. A közönségfilm a profitszerzésre preferál és a nézők szórakoztatására koncentrálnak. A leggyakoribb műfaji filmes irányzatok: burleszk, western, film-noir, bűnügyi film, melodráma, romantikus film, vígjáték, művészfilm, akciófilm, horrorfilm, thriller, filmdráma, bábfilm, rajzfilm, animációs film stb. A szerzői film lényege, hogy a rendező személyisége átüssön a filmen. A stílus és a magaskultúra részét képezik. A rendezők szívesen alkalmaznak egyéni megoldásokat, így pl. összekeverik az idősíkokat, az ok-okozati viszonyok néha nehezen érzékelhetők.

1. A valósághoz való viszony szerint

Ide tartoznak a dokumentumfilmek, a játékfilmek és az animációs filmek.

Felhasznált forrsáok: www.bethlen.hu ; hu.wikipedia.org